Karin Bornett
A „rugalmasság” mindenki ajkán van. Akár az orvostudományban, akár az üzleti életben, akár a környezetvédelemben, ezt a szót gyakran túlzottan használják a rugalmasság kifejezéseként. Az anyagtudományban az anyagok rugalmasak, amelyek nagy igénybevétel után is visszatérnek eredeti állapotukba, mint például a gumi.
A Természettudományi és Élettudományi Egyetem, Bécs A rezilienciát úgy írják le, mint "a rendszer azon képességét, hogy megőrizze alapvető funkcióit válságok vagy sokkhatások esetén." Corina Wustmann, a PH Zürich oktatáspszichológiai professzora szerint: "A reziliencia kifejezés az angol "resilience" szóból származik. " (rugalmasság, rugalmasság, rugalmasság), és általánosságban leírja egy személy vagy egy társadalmi rendszer azon képességét, hogy sikeresen kezelje a stresszes életkörülményeket és a stressz negatív következményeit."*
A pénzgépek rugalmassága
A koncepció egyebek mellett azt a meggyőződést tartalmazza, hogy a belső rugalmasság és reziliencia edzhető vagy tanulható. Az edzők, tanácsadók és társak nem sokáig vártak magánszemélyek és cégek számára speciális workshopokkal és képzésekkel. Sarah Forbes a Waterloo Egyetemről és Deniz Fikretoglu, a Torontói Kutatóközpont pszichológusai 92 tudományos tanulmányt értékeltek, amelyek a reziliencia-tréninget írták le. Az eredmény kijózanító: ezeknek a képzéseknek a többsége nem tudományos reziliencia-koncepciókon alapult, hanem többé-kevésbé minden elméleti megalapozás nélkül zajlott le. Az elemzés azt is megállapította, hogy alig van tartalmi különbség a meglévő képzések, például az antistressz képzés, és sok újonnan kifejlesztett rugalmassági képzés között.
A népszerű tudományban nagy tévhit az, hogy a reziliencia olyan személyiségvonás, amelyet mindenki egyénileg elsajátíthat. Aki nem bírja a munkahelyi nyomást, vagy stresszhelyzetben megbetegszik, az a saját hibája. „Ez a perspektíva bizonyos túlzott önbizalomhoz vezet, és megcáfolja azt a tényt, hogy vannak olyan helyzetek, amelyekkel az egyén nem tud megbirkózni, és hogy a rugalmasság nem mindig mindenki számára megvalósítható” – írja Marion Sonnenmoser a Deutsches Ärzteblatt-ban. Hiszen az emberek ellenálló képessége sok olyan tényezőtől függ, amelyeket az egyén nem tud befolyásolni. A társadalmi környezet, az átélt válságok és a traumák vagy az anyagi biztonság csak néhány ezek közül.
Ebben az összefüggésben Werner Stangl az „Online Encyclopedia for Psychology and Education”-ban óva int a „társadalmi problémák pszichologizálásától”, mert „ahelyett, hogy a kollektív cselekvésre ösztönöznének, elhitetik az emberekkel, hogy minden jobb lenne, ha rugalmasabbak lennének. maguk."
Az orvostudományban a reziliencia minden kritika ellenére lehetséges terápiás megközelítéseket mutat. 2018-ban Francesca Färber és Jenny Rosendahl, a Jénai Egyetemi Kórházból egy nagyszabású meta-tanulmányban megállapították: "Minél erősebb a fizikai betegségekben való ellenálló képesség, annál kevesebb pszichés stressztünetet mutat az érintett személy." Ezzel a tudással a fogékony betegek célzott pszichoszociális támogatásban részesüljön korán, támogatást nyújtson. Az ökológiában a reziliencia-koncepciók szerepet játszanak, például a biodiverzitás és az éghajlatváltozás kapcsán. Dolgoznak például a különösen ellenálló és ellenálló növények nemesítésén Ökoszisztémák tervezett.
Fotó / Videó: Shutterstock.
