Elegendőség: Senkinek sem kell mindig többet akarnia S4F AT

írta Martin Auer

Nyugati társadalmunkat „fogyasztói társadalomnak”, „növekedési társadalomnak” is nevezik. Egy véges bolygón azonban nem lehetséges a végtelen növekedés, és a végtelenül növekvő fogyasztás sem, még akkor sem, ha az elfogyasztott javakat egyre hatékonyabban állítják elő. Nem lesz fenntartható fejlődés elégség nélkül – németül: „elégséges”. De mi is ez pontosan? Önsanyargatás? Lemondás a gazdagságról? Vagy másfajta jólét?

„Az elegendőség azt jelenti, hogy intenzíven élvezünk néhány dolgot ahelyett, hogy olyan sok dologgal vennénk körül magunkat, hogy az élvezet már nem lehetséges” – írja Niko Paech közgazdász.1. Szó szerint azt jelenti: kellően ellátni, eleget lenni. Ez arról szól, hogy a meglévő erőforrásokat használjuk fel, hogy újra regenerálódhassanak. Logikailag könnyű belátni, hogy nincs más út.

Nyugaton mégis évről évre növeljük fogyasztásunkat, és a legtöbbet, amit a technológia erőforrások terén megtakarít a nagyobb hatékonyság révén, felemészti ez a növekvő fogyasztás. 1995-ben egy átlagos autó 9,1 liter üzemanyagot fogyasztott 100 km-en. A német autók összesen 47 milliárd litert fogyasztottak. 2019-ben az átlagfogyasztás 7,7 liter volt, de a teljes fogyasztás így is 47 milliárd liter2. 1990-ben Németországban az újonnan regisztrált autók átlagos motorteljesítménye 95 LE volt, 2020-ban viszont már 160 LE3. 2001-ben a németek 575 millió km-t mentek autóikkal, 2019-ben pedig 645 millió km-t tettek meg. Ez a növekedés az 1000 lakosra jutó autók nagyobb számának köszönhető4. A műszaki fejlődés csak megfizethetőbbé, gyorsabbá és nehezebbé tette az autókat, de nem eredményezett alacsonyabb energiafogyasztást.

Az éghajlatváltozás legrosszabb következményeinek elkerülése érdekében a globális üvegházhatású gázok átlagos kibocsátását 6,8 tonna/fő/év értékkel kell csökkentenünk (beleértve a 4,2 tonna CO2-t is).5 egy tonna alá6 nyomja meg. És gyorsan, mégpedig a század közepére. Ausztria esetében a kiindulási pont 13,8 tonna fogyasztásalapú kibocsátás7. Egyenlőtlenül oszlanak meg: a lakosság felső 10 százaléka négyszer annyi kibocsátást okoz, mint az alsó 10 százalék8. Tehát óriási feladat áll előttünk. Ezek leküzdéséhez technikai fejlődésre van szükség: megújuló energiákra, az energia- és erőforrás-hatékonyság növelésére minden területen. Emellett olyan természetalapú megoldások, mint a természeti tájak helyreállítása, amelyek sokkal több CO2-t képesek elnyelni, mint a tiszta faültetés. De mindez nem fog elég gyorsan eljutni oda, hacsak nem korlátozzuk az anyagi javak termelését – és így fogyasztását. A legnagyobb megtakarítási lehetőségek a mobilitás, a táplálkozás, az építőipar és az életvitel területén vannak. Az elégségességet nem lehet megkerülni. Biztosan kevesebb autó van az utakon. Ahelyett, hogy egyedül ülnénk egy másfél tonnás autóban, buszt, villamost, vonatot kell osztoznunk másokkal. Meg kell szűnnie a kegyetlen gyári gazdálkodásnak, és vele együtt az olcsó húsnak a szupermarketben. Ugyanakkor masszív újraelosztási intézkedésekre van szükség, mert nem fordulhat elő, hogy egyesek biohúsból lakmároznak, míg mások nem engedhetik meg maguknak a szeletet vagy báránybordát, még vasárnap sem.

Az elégségesség korlátai

Könnyen érthető, hogy ne fogyasszunk többet, mint amennyi növekszik, de ezt a felismerést nehéz megvalósítani. Miert van az? Miért olyan nehéz azt mondani, hogy „elég”? Oliver Stengel szociológus öt akadályt nevez meg, amelyek az elégséges viselkedés útjában állnak9:

A kevesebb húsevés például pénzt takarít meg, de egyéb költségekkel jár: a szokások megváltoztatása erőfeszítést igényel. Folyamatosan gondolkodnia kell a tettein. Újra meg kell tanulnod főzni, meg kell változtatnod az útvonalat a szupermarketben vagy máshol vásárolnod, és még sok más.

A második akadály kulturális jellegű: a megnövekedett fogyasztás sikert jelent, megmutatod, hogy megengedheted magadnak. A korlátozás az aszkézist, a regressziót, a nehézségeket jelenti. Főleg a saját házad és a nagy, gyors autó státuszszimbólum. A vezetői engedély ugyanúgy az oktatás része, mint az érettségi bizonyítvány das A felnőttkor jelképe. Aki állandóan üzleti ügyekben repül, annak fontos embernek kell lennie, és aki a Maldív-szigetek helyett a libabőrben tölti a vakációját, az szegény nyomorult. De ha tényleg az elit közé akarsz kerülni, akkor Bora Borára kell menned. Az evés a státuszról is szól, de a nemi szerepekről is: egy igazi férfi húst grillez a kertben, és két centi vastag steaket eszik.

A harmadik akadály: mások viselkedése alapján tájékozódunk. Azt csináljuk, ami „normális”. Nem akarunk kívülállók lenni, nem akarjuk, hogy furcsának lássanak bennünket. De a tegnapi furcsaságok időnként új trendek úttörőivé válnak: a vegánok még mindig eltűnő kisebbséget alkotnak – Ausztriában a felnőttek 2%-a. De ma már minden szupermarketben van vegán kínálat.

Negyedszer, az emberek hajlamosak elhárítani a felelősséget: én mint egyén nem tehetek semmit, a „politikának” kell tennie. A „politika” viszont a választókat hibáztatja. A cégek pedig a vásárlókat hibáztatják: Ti megveszitek, hát mi gyártjuk.

A fogyasztás tartja fenn a rendszert

Ötödször, az egyre növekvő fogyasztásnak rendszerszintű okai vannak. A piaci versenynek kitett vállalatoknak folyamatosan növelniük kell a munkatermelékenységet, hogy ne kerüljenek előzésbe. Ez vagy munkahelyek megszűnését eredményezi, ha a termelés változatlan marad, vagy megnövekszik a termelés azonos számú munkahely mellett. És amikor telített a piac, amikor már mindenkinek van televíziója, mosógépe, mobiltelefonja, akkor a képernyőknek egyre nagyobbak és nagyobbak kell lenniük, a mosógépeknek van egy hátsó ajtaja, ahová a mosási ciklus alatt be lehet rakni a szennyest, a mobiltelefonoknak pedig egyre több tárhelynek, erősebb kamerának stb. kell lennie, hogy még el tudjon adni valamit. Az új modell elavulttá teszi és leértékeli az előzőt. Ennek hatása megegyezik az előre meghatározott törésponttal, ami ideális esetben a garancia lejárta utáni napon használhatatlanná teszi a készüléket.

A gazdasági korlátok mellett politikai akadályok is vannak. Ha egy egész társadalom valóban eleget élne, az óriási feladatok elé állítaná a „politikát”: ha csökken a fogyasztás, a cégek munkahelyeket szüntenek meg, az állam adóbevételtől esik el, a nyugdíjrendszer nehézségekbe kerül stb. A „politika” el akarja kerülni az ilyen nehézségeket, amennyire csak lehetséges. Éppen ezért ideológiai álláspontodtól függően "arányérzékkel rendelkező klímavédelmet" vagy "zöld növekedést" propagál ahelyett, hogy komolyan a saját kezébe venné a rendszer átalakítását.

A piacgazdasági rendszer és a hozzá kapcsolódó politika ránk kényszeríti a fogyasztást. Ez azt jelenti, hogy megszabadulsz ettől a kényszertől. Innen a cikk címe, amely Uta von Winterfeld esszéjéből származik: Senkinek sem kell mindig többet akarnia. Winterfeld szerint erről van szó Jobb az elegendőségről, nem pedig a kötelezettségről10.

Ne aggódj a jóléted miatt

Az elégségesség célja nem az, hogy lemondjon a jólétről. Ha a jólétet az átlagos várható élettartammal, a fogyasztást pedig a fogyasztáson alapuló üvegházhatású gázkibocsátással mérjük, akkor láthatjuk például: az amerikaiak évente átlagosan 15,5 tonna CO2-t termelnek fejenként, és 76,4 évig élnek. Costa Rica lakói 2,2 tonna CO2-t termelnek, és 80,8 évig élnek11.

Az elégséges célja az igények lehető legerőforrás-takarékosabb kielégítése. Az igényeket többféleképpen lehet kielégíteni. Más módon is eljuthatunk A-ból B-be, mint autóval. Ha biciklivel megy vásárolni, nem csak a benzinen spórol, hanem a fitneszteremben is. Hangulatos meleget érhetsz el a fűtés felhúzásával, egy pulóver felhúzásával vagy a ház hőfelújításával. Ha jól kezeli a mosógépet, akár 20 évig is kitarthat. Legalábbis a régebbi modellek képesek erre. Ha minden mosógép kétszer annyi ideig bírja, mint manapság (jellemzően 5-10 évig), akkor nyilván csak feleannyit kellene legyártani. Az összetört bútorok javíthatók vagy átfesthetők. A ruházat tartóssága megfelelő kezeléssel is meghosszabbítható. Mosd ki rendesen, javítsd ki a kisebb sérüléseket, cseréld ki egy barátoddal az unalmassá vált tárgyakat. A saját varrás pedig több és tartósabb elégedettséget nyújt, mint a vásárlás. Az összes ruházat közel 40%-át soha nem hordják12. Ha nem vásárolja meg ezeket a ruhákat, az nem okoz kényelmetlenséget.

Az alapelv: csökkentsd (azaz eleve kevesebb cuccot vásárolj, minden vásárlásnál kérdezd meg magadtól: Valóban szükségem van erre?), használd tovább, javítsd meg, használd tovább (pl. add oda másoknak és vásárolj használtan) , és csak a legvégén hasznosítsa újra. De ez azt is jelenti, hogy függetlenedünk a divatoktól és trendektől. A megosztás és megosztás új közösségi kapcsolatokat is teremt. És ami még fontosabb: ne költse a szerényebb hétköznapokon megspórolt pénzt egy repülőútra, amely egy csapásra tönkreteszi a teljes szénlábnyomát. Ennek szakkifejezését rebound effektusnak nevezik, és ezt fontos elkerülni. Ha a megfelelő életmód miatt már nincs szüksége bevételének egy részére, akkor ezt a részt szociális projektek vagy természetvédelmi projektek támogatására fordíthatja. Vagy akár részmunkaidőben is dolgozhat.

Szervezd az elégségességet

Természetesen mindent nem lehet ráerőltetni az egyénre. Az iparnak a tartós és javítható termékek előállítására, valamint a „tervezett elhasználódás” gyakorlatának megszüntetésére kell irányulnia. Egyedül könnyebb eljutni A-ból B-be, ha A és B közelebb vannak egymáshoz, különösen a lakhatás, a munka és a kellékek. Itt várostervezésre van szükség. A gyalogosoknak és kerékpárosoknak is biztonságban kell érezniük magukat. A közös használatot és megosztást megkönnyíti, ha az életkörülmények ezt lehetővé teszik közös helyiségekben, közös konyhákban, barkácsszobákban, mosókonyhákban stb.

Ha általában a termelékenység minden növekedését ellensúlyoznák a munkaidő megfelelő csökkentésével, az árutermelés stabil maradna. Az átlagos éves ledolgozott órák száma az euróövezetben 1995 óta 6%-kal csökkent, de a termelékenység 25%-kal nőtt13. Az 1995-ös életszínvonal fenntartása érdekében ma 20%-kal kevesebbet dolgozhattunk, mint akkoriban. Ez csak illusztráció, mert a munkát tulajdonképpen át kellene alakítani, az anyagi termeléstől (és annak irányításától) az oktatásig, tudományig, egészségügyig, gondozásig, kultúráig. És a munka- és bevételi lehetőségeket is igazságosabban kellene elosztani. A munka megmentése nem jelentheti azt, hogy egyesek továbbra is úgy dolgoznak, mint korábban, míg mások munka és jövedelem nélkül maradnak.

Gazdaság az emberek és a természet szolgálatában

Amíg a profitmaximalizálás a gazdaság motorja, a társadalmi léptékű elégségességet nem lehet elérni. De nem minden cégnek kell nyereséget termelnie. A „szociális gazdaság” olyan gazdaságnak tekinti magát, amely az embereket és a természetet szolgálja. Ide tartoznak a non-profit vagy szövetkezeti lakásépítés, a megújuló energia közösségek, az alkalmazottak tulajdonában lévő kézműves és ipari vállalatok, szövetkezeti kiskereskedelmi, hitel-, platform- és marketingszövetkezetek, szolidaritási mezőgazdasági kezdeményezések, a fenntartható fejlődés területén működő civil szervezetek és még sok más.14. Az EU Bizottsága szerint Európában körülbelül 2,8 millió szociális gazdasági szervezet működik. Több mint 13 millió munkahelyet teremtenek, és így az európai munkaerő 6,3%-át foglalkoztatják15. Mivel az ilyen vállalatok nem profitorientáltak, nem érik őket a növekedési nyomás. Az elégségesség, az „elég” mondás lehetőségének előfeltétele, hogy demokratikusan meg legyen tárgyalva, hogy mit, mennyit és hogyan állítanak elő. A szociális gazdaság kínálja ezt a lehetőséget, bár csak szerény mértékben. Ennek a nonprofit gazdasági ágnak a népszerűsítése, bővítése a jóléti állam terjeszkedése mellett a társadalmi-ökológiai átalakulás egyik elengedhetetlen feltétele. A demokratikus gazdasági tevékenység még nem garancia a fenntartható gazdasági tevékenységre. Lehetővé teszi az ész és a „helyes arány” érzésének érvényesülését.

1Paech, Niko (2013): Dicséret a redukcióért. In: Az elegendőség, mint a nagyobb boldogság kulcsa az életben és a környezetvédelem, oO. oekom kiadó.

2https://www.umweltbundesamt.de/daten/verkehr/endenergieverbrauch-energieeffizienz-des-verkehrs

3A. Ajanovic, L. Schipper, R. Haas (2012): A hatékonyabb, de nagyobb új személygépkocsik hatása az energiafogyasztásra az EU-15 országaiban https://doi.org/10.1016/j.energy.2012.05.039 és.https://de.statista.com/statistik/daten/studie/249880/umfrage/ps-zahl-verkaufter-neuwagen-in-deutschland/

4https://www.forschungsinformationssystem.de/servlet/is/80865/

5https://en.wikipedia.org/wiki/List_of_countries_by_greenhouse_gas_emissions és https://en.wikipedia.org/wiki/List_of_countries_by_carbon_dioxide_emissions_per_capita

6https://www.umweltbundesamt.de/service/uba-fragen/wie-hoch-sind-die-treibhausgasemissionen-pro-person

7https://www.technik.steiermark.at/cms/dokumente/12449173_128523298/4eaf6f42/THG-Budget_Stmk_WegenerCenter_update.pdf

8https://greenpeace.at/uploads/2023/08/gp_reportklimaungerechtigkeitat.pdf

9Stengel, Oliver (2013): Állandó csöpögés. Az elégségesség korlátai ellen, In: Az elégséges, mint a nagyobb boldogság kulcsa az életben és a környezetvédelemben, oO. oekom kiadó.

10Von Winterfeld, Uta (2007): Nincs fenntarthatóság elegendőség nélkül. folyamatok száma 3/2007, 46-54

11https://en.wikipedia.org/wiki/List_of_countries_by_carbon_dioxide_emissions_per_capita és https://en.wikipedia.org/wiki/List_of_countries_by_life_expectancy

12Greenpeace (2015): Eldobható ruházat. https://www.greenpeace.de/publikationen/20151123_greenpeace_modekonsum_flyer.pdf

13https://www.bankaustria.at/files/analyse_arbeitszeit_19062023.pdf

14Szociális Gazdasági Nyilatkozat; https://static.uni-graz.at/fileadmin/_files/_event_sites/_se-conference/Social_Economy_Deklaration_20092023_web.pdf

15EU Bizottság (2022): Tájékoztató a szociális gazdasági cselekvési tervről, https://ec.europa.eu/social/BlobServlet?docId=24985&langId=en