opció
Az EU tagállamai ezen a héten állapodtak meg a 15 százalékos uniós minimális társasági adóról. A globalizációt kritikus hálózati attak számára elvileg üdvözlendő a minimumadó, de a konkrét megvalósítás továbbra is teljesen hiányos. Mert mint oly sokszor, az ördög a részletekben rejlik. Az Attac kifogásolja, hogy az adó túl alacsony, túlságosan szűk a hatálya és a bevételek igazságtalan elosztása.
Az adó mértéke az adómocsarak alapján történik
„1980 óta a vállalatok átlagos adókulcsa az EU-ban több mint felére, valamivel 50 alatti értékről 22 százalék alá csökkent. Ahelyett, hogy végül 25 százalék körüli mélypontra került volna, a mindössze 15 százalékos minimális adókulcs olyan adómocsarakra épül, mint Írország vagy Svájc” – bírálja David Walch, az Attac Austria munkatársa. Az Attac annak a veszélyét is látja, hogy ez a túl alacsony minimumadó számos, 20 százalék feletti adókulcs mellett még az EU számos országában is fokozza az adóversenyt. Sőt, a vállalati lobbik sok országban már kijelentették, hogy a 15 százalék lehetőség a társasági adók további csökkentésére.
Az Attac 25 százalékos minimális adókulcs bevezetését és a tendencia megfordítását szorgalmazza a nemzetközi lefelé irányuló adóversenyben.
A cégek 90 százalékát nem érinti
Az Attac esetében sem elégséges az adó hatálya; mert csak a 750 millió eurót meghaladó árbevételű multinacionális vállalatokra kellene vonatkoznia. Ez azt jelenti, hogy az EU-ban az összes vállalat 90 százaléka mentesül a minimumadó alól. „Nem indokolt ilyen magasra állítani a küszöböt. A nyereségátcsoportosítás nem csak a vállalati óriáscégek körében terjedt el – sajnos ez a multinacionális vállalatok általános gyakorlatának része” – bírálja Walch. Az Attac minimumadó bevezetését szorgalmazza 50 millió eurós eladás után – ez a küszöb, amellyel maga az EU határozza meg a „nagyvállalatokat”.
A minimumadó pedig a globális igazságosság szempontjából is nagyon problematikus. Mert a többletbevétel nem oda, ahol a profit keletkezik (gyakran szegényebb országok), hanem azokba az országokba, ahol a vállalatok székhelye van – tehát elsősorban a gazdag iparosodott országokba. „A minimáladó masszívan hátrányos helyzetbe hozza a szegényebb országokat, amelyek már most is leginkább szenvednek a profitátcsoportosítástól. Nem valósul meg az az elv, hogy tisztességesen adóztassák meg a vállalatokat ott, ahol nyereséget termelnek” – bírálja Walch.
Háttér
Az uniós megállapodás alapja az úgynevezett 2. pillér, az OECD nemzetközi adózási reformja. A szabályozás nem határozza meg, hogy az egyes országokban mekkora legyen az adókulcs, de lehetővé teszi az államok számára, hogy utólag maguk adóztassák meg az alacsony adózású országok minimumadójának eltérését. Biden amerikai elnök eredetileg 21 százalékot javasolt. Az OECD eredeti „legalább 15 százalékos” megfogalmazása már engedmény volt az EU-nak és adómocsaraknak. A tárgyalások során azonban Írország elérte, hogy a minimális adókulcsot 15 százalékban maximálják, és ne „legalább 15 százalékban” határozzák meg. Ez tovább gyengíti az adót, és minden államot megfoszt attól a lehetőségtől, hogy maguk vezessenek be magasabb minimumadót.
A megközelítés azonban elvileg hatékony eszköz lenne a legalacsonyabb adókulcsokért folyó pusztító verseny megszüntetésére, hiszen egy ilyen szabályozás a legrosszabb adómocsarak beleegyezése nélkül is végrehajtható.
