Klímakatasztrófa és konfliktusok a kritikus nyersanyagok miatt

A 27. január 2023-i linzi béketárgyalásokon Martin Auer (Tudomosok a jövő Ausztriáért) előadásának részleges reprodukálása

Miután Oroszország 2022 februárjában megtámadta Ukrajnát, gyakran hallatszottak és olvastak olyan kifejezéseket, mint: „A megújuló energiák biztosítják a békét”. Tipikus érv ez: „Az olaj és a gáz nemcsak az éghajlatváltozást táplálja, hanem katonai konfliktusokat is táplál világszerte. Mindenkinek, aki békét akar teremteni, meg kell szüntetnie a fosszilis nyersanyagoktól való függőségét – olyan tiszta energiaforrásokba való befektetéssel, mint a nap és a szél.”1

Sajnos ez figyelmen kívül hagyja azt a tényt, hogy nagy mennyiségű „kritikus fémekre”, például rézre, lítiumra, kobaltra, nikkelre és ritkaföldfémekre van szükség ahhoz, hogy megújuló energiaforrásokból villamos energiát állítsunk elő és tároljuk. És ezek nagyon egyenetlenül oszlanak el a földkéregben. A lítium, kobalt és ritkaföldfémek bányászatának háromnegyede Kínában, a Kongói Demokratikus Köztársaságban és a Chile-Argentína-Bolívia lítium-háromszögben folyik.

Egy 2020-as dokumentumban az Európai Bizottság kijelentette: „A nyersanyagokhoz való hozzáférés stratégiai biztonsági kérdés Európa számára a Green Deal eléréséhez. Európa szén-dioxid-semlegességre való átállása felválthatja a fosszilis tüzelőanyagoktól való mai függőséget a nyersanyagoktól való függéssel, amelyek nagy részét külföldről szerezzük be, és amelyekért a globális verseny egyre élesebbé válik.”2

2021 júliusában az EU stratégiai megállapodást kötött Ukrajnával a kritikus nyersanyagok kitermeléséről és feldolgozásáról, valamint az akkumulátorok gyártásáról.3. Ukrajna lítium-, kobalt-, berillium- és ritkaföldfém-készletekkel rendelkezik 6.700 milliárd euró értékben. A lítium lelőhely a becslések szerint az egyik legnagyobb a világon.

1. ábra: Lítium lelőhelyek Ukrajnában. 
Forrás: https://www.icog.es/TyT/index.php/2022/11/white-gold-of-ukraine-lithium-mineralisation/

Aztán 2022 februárjában Oroszország megtámadta Ukrajnát. A legtöbb lelőhely a jelenleg oroszok által megszállt keleti területeken található, különösen Donyeckben. Olivia Lazard politológus szerint Putyin egyik célja, hogy elzárja az EU hozzáférését ezekhez a tartalékokhoz. Oroszország maga is nagy tartalékokkal rendelkezik a kritikus nyersanyagokból, és arra törekszik, hogy ismét erős szereplővé váljon a világpiacon. Az Ukrajnában harcoló Wagner-csoport egyébként Afrika ásványi anyagokban gazdag országaiban is jelen van, így Mozambikban, Közép-afrikai Köztársaságban, Madagaszkáron és Maliban is.4

Egy másik kritikus nyersanyag a nikkel. 2022 decemberében a Kereskedelmi Világszervezet (WTO) helyt adott az EU Indonézia elleni perének. Indonézia 2020-ban törvényt fogadott el, amely megtiltja a nikkel exportját, és előírja a nikkelérc finomítását Indonéziában. Az EU pert indított ez ellen. Aminek Indonézia ellenáll, az a klasszikus gyarmati minta: a nyersanyagokat a globális délen nyerik ki, de az értékteremtés a globális északon történik. A vállalati profitok, az adók, a munkahelyek észak felé költöznek. „Fejlett országgá akarunk válni, munkahelyeket akarunk teremteni” – mondta az indonéz elnök. Az EU azonban meg akarja őrizni a gyarmati mintákat.5

A második legnagyobb lítiumtermelő jelenleg Chile (Ausztrália után). Az Atacama-sivatagban, amely az egyik legszárazabb a Földön, lítium-karbonátot szivattyúznak fel a földből sóoldatként. A sóoldatot nagy medencékben hagyjuk elpárologni. A chilei kormány bányászati ​​bizottsága szerint 2000 és 2015 között négyszer annyi vizet vontak ki az Atacamából, mint amennyi eső vagy olvadékvíz formájában természetes módon bekerült a területre. Az oázisokban élő bennszülöttek mezőgazdasága számára egyre szűkösebb a víz. Az őslakosokkal sem konzultáltak a lítiumprojektekkel kapcsolatban. Ez sérti az ENSZ bennszülött népekről szóló egyezményét.6

A legnagyobb lítiumkészletek a bolíviai Salar de Uyuni sós síkság alatt találhatók. Ezeket azonban eddig alig bányászták. Evo Morales szocialista kormánya stratégiai nyersanyaggá nyilvánította a lítiumot azzal a hosszú távú céllal, hogy Bolíviát a világ egyik vezető akkumulátorgyártójává tegye, vagyis megtartsa a hozzáadott értéket az országban. Kezdetben konfliktus volt a helyi erőkkel Potosí tartományban, ahol a lelőhelyek találhatók. Minél hamarabb szerettek volna részesülni a licencdíjakból, és nem értettek egyet a fejlesztési stratégiai partner kiválasztásával. A német cégnek kellene ACI rendszerek amely a Teslát is ellátja akkumulátorokkal, és amely vállalta, hogy a dél-amerikai piac számára akkumulátorgyárat épít, valamint bolíviai alkalmazottakat képez és képesítést ad. Ennek egyrészt technológiai transzfert kell hoznia Bolívia számára, másrészt a vegyesvállalatnak természetesen Németországnak is hozzáférést kell adnia az áhított lítiumhoz.

A Potosí és a központi kormányzat közötti konfliktust tüntetések, éhségsztrájkok és véres rendőri akciók hajtották végre. Morales végül leállította az ACI-vel kötött szerződést.7 A röviddel ezután következő elnökválasztáson, amelyen Morales negyedszer is indult, az Amerikai Államok Szervezete, amelynek a választást felügyelnie kellett volna, azt állította, hogy választói csalást talált. A vádat később cáfolták. A jobboldali erők az állítólagos választási csalást puccs ürügyeként használták fel.8 Az Amerikai Államok Szervezetét 60 százalékban az Egyesült Államok finanszírozza. Morales tehát az Egyesült Államokat vádolta azzal, hogy a puccs mögött áll. A Trump-kormány hivatalosan is üdvözölte a puccsot.

Elon Musk egy idő után Twitteren üzent: "Az ellen puccsolunk, aki akarunk, nyelje le!"9 A puccskormány végleg érvénytelenítette az ACI-vel kötött szerződést, megnyitva az utat a bolíviai lítium transznacionális vállalatok számára történő eladása előtt. A Declassified nyomozati platform a brit nagykövetség eszeveszett tevékenységéről számolt be a puccs után, hogy tárgyalásokat kezdjen a lítiumról.10

A puccsal szembeni ellenállás azonban elég erős volt ahhoz, hogy új választásokat kényszerítsenek ki.
Luis Arce, a Morales párt elvtársa nyerte meg a választásokat, ezúttal vitathatatlan fölénnyel, és újraindultak a tárgyalások az ACI-vel azzal a céllal, hogy jobb feltételeket érjenek el Bolíviában.11

Természetesen az EU arra is törekszik, hogy a kritikus ásványi anyagok igényeit kielégítse a belterületen és a környéken. De itt találkozik alapvető ellenállás a lítiumbányászattal.

Portugáliában Barrosót, a FAO által „mezőgazdasági örökségnek” nyilvánított tájat a pusztulás fenyegeti. A lítiumot ott külszíni bányászatban kell bányászni.

Szerbiában a tervezett lítiumbányászat elleni tiltakozások miatt a kormány visszavonta a Rio Tinto nagyvállalat engedélyét.

Miért olyan heves a verseny a kritikus árukért?

A Goldman Sachs befektetési bank előrejelzése szerint 2050-re 3 milliárd autó lesz a bolygón, több mint kétszer annyi, mint jelenleg. Ezek 19 százaléka elektromos jármű, 9 százaléka pedig hidrogénnel vagy cseppfolyós gázzal üzemel.

2. ábra: Autók 2050-ben a Goldman Sachs szerint
Narancs: belsőégésű motorok, kék: elektromos autók, sárga: alternatív üzemanyagok (pl. hidrogén)
Forrás: https://www.fuelfreedom.org/cars-in-2050/

A Nemzetközi Energia Ügynökség forgatókönyve szerint 33 százaléknak elektromos autónak kell lennie. De a 3 milliárd autó összlétszáma nem kérdéses.12 Senki sem kérdezi: „Hogyan boldogulhatunk azzal, amink van?”, hanem a tervezett gazdasági növekedés alapján becsüli meg ezeknek a kritikus áruknak a szükségességét, és természetesen egyre nagyobb a nyomás ezen erőforrások megszerzésére.

Az OECD szerint 2050-re az egész világgazdaság megduplázódik, a jelenlegi 100 billió dollárról 200 billió dollárra, vásárlóerőben mérve.13 Más szóval, 2050-ben mindenből kétszer annyit kellene termelnünk és elfogyasztanunk, mint ma. Ez azonban azt jelenti, hogy a nyersanyagok iránti kereslet is általában megduplázódik, amit némileg mérsékel a jobb újrahasznosítás.

A Valladolidi Egyetem tanulmánya, amelyet a Journal of the Royal Society of Chemistry folyóiratban tettek közzé, arra a következtetésre jutott, hogy ha az e-mobilitás jelenlegi tendenciáját a jövőre extrapoláljuk, 2050-re a lítiumfogyasztás 120 százaléka lesz a jelenleginek. jelenleg ismert tartalékok azonosítása. Egy olyan forgatókönyvben, ahol az e-autók aránya 300 százalékban magas, egy olyan forgatókönyvben, amely a könnyű e-járművekre, például az e-kerékpárokra koncentrál, csaknem 100 százalék, és csak egy csökkenő forgatókönyv esetén a lerakódásoknak csak az 2050 százalékát használnánk ki. 50-re. A kobalt és a nikkel eredményei hasonlóak.14  

3. ábra: Forrás: Pulido-Sánchez, Daniel; Capellán-Pérez, Iñigo; Castro, Carlos de; Frechoso, Fernando (2022): A közlekedési villamosítás anyag- és energiaigénye. In: Energy Environment. tudomány 15(12), 4872-4910
https://pubs.rsc.org/en/content/articlelanding/2022/EE/D2EE00802E

Az energiabázis változása tehát nem fogja megváltoztatni az erőforrásokért folyó versenyt. Csak az olajról és a szénről fog áttérni más anyagokra. És ez a verseny nem csak az alapanyagok feletti irányításról szól, hanem a piac uralomról is.

Szeretnék egy történelmi példára hivatkozni: Adam Tooze gazdaságtörténész a későbbi német kancellár, Gustav Stresemann, a Reichstag tagjaként kitűzött céljairól ír az I. világháborúban: A német szuverenitás kiterjesztése Belgium, a francia partvidék bevonásával. Calais-t, Marokkót és további területeket a Keleten „szükségesnek” találta, mert ez megfelelő platformot biztosíthat Németországnak az Amerikával való versenyhez. Legalább 1 millió vásárló garantált piaca nélkül egyetlen gazdaság sem tudná felmérni az Egyesült Államok tömegtermelésének előnyeit15

Ez a logika irányítja az első és a második világháborút, ez a logika irányítja az EU bővítését, ez a logika irányítja Oroszország Ukrajna elleni háborúját, ez a logika irányítja az Egyesült Államok és Kína közötti konfliktust egyértelműen. Nem arról van szó, hogy aki jobban és olcsóbban termel, az uralja a piacot, hanem inkább oda-vissza, akik uralják a nagyobb piacot, jobban ki tudják használni a tömegtermelés gazdasági előnyeit és érvényesülni a versenytársakkal szemben.

A modern idők háborúi nemcsak arról szólnak, hogy ki kitől vehet el erőforrásokat, ki kinek a munkaerejét használhatja ki, hanem arról is – és talán elsősorban –, hogy ki és kinek mit adhat el. Ez a versenyen alapuló gazdaság logikája és a tőke felhasználása több tőke létrehozására. Nem a gonosz kapitalisták kapzsiságáról van szó, hanem róluk struktúra az üzletmenet módja: Ha céget vezet, kell Nyereségre tesznek szert, ha innovációba fektetnek be, így nem maradnak le a versenytársak mögött. A villa és a jacht kellemes melléktermék, de a cél a tőke növelése, hogy az üzletben maradhasson. Az innováció azt jelenti, hogy vagy többet termelhet ugyanazzal a munkával, vagy ugyanazt kevesebb munkával. De mivel az innováció olcsóbbá teszi a termékét, többet kell eladnia belőle, hogy az új innovációkhoz szükséges nyereséget megszerezze. Az állam és a szakszervezetek ebben támogatnak, mert ha nem tudod bővíteni az eladásaidat, munkahelyek szűnnek meg. Nem szabad feltenned magadnak a kérdést: valóban szüksége van a világnak a termékemre, jó-e az embereknek? De kíváncsi vagy, hogyan vehetem rá az embereket, hogy megvásárolják? Reklámokon keresztül, hagyva gyorsan elavulni vagy mesterségesen tönkretenni, a fogyasztókat a valódi tulajdonságaival kapcsolatban titokban tartva, rabjává téve őket, mint a dohányipar esetében, vagy akár úgy is, mint a tankok esetében. és hasonlók, fizessék meg az adófizetők. Természetesen a kapitalista üzletvitel is jó és hasznos termékeket termel, de a tőke felhasználása szempontjából lényegtelen, hogy a termék hasznos vagy káros, amíg eladható.

Ennek az üzletvitelnek el kell érnie a bolygó határait, és ismételten szembe kell szállnia szomszédai korlátaival. Ez a gazdasági rendszer nem engedi, hogy azt mondjuk: Nos, most már tényleg elég mindenből, nem kell több. Degrowth gazdaság, olyan gazdaság, amely nem hajlamos a végtelen növekedésre. elvileg másként kell megszervezni. Az alapelv pedig a következő: A fogyasztók és a termelők körének – termelők alatt a munkát végzőket értem – demokratikusan meg kell határoznia, hogy mit, hogyan, milyen minőségben és milyen mennyiségben gyártanak. Milyen szükségletek alapvetőek és nélkülözhetetlenek, mi a jó, ha van, és mi a felesleges luxus? Hogyan tudjuk a valós igényeket a lehető legkevesebb energia-, anyagfelhasználással és unalmas rutinmunkával kielégíteni?

Hogyan lehet ezt megszervezni? Úgy tűnik, jelenleg nincs működő példa a világon. Talán elgondolkodtató a klímatanács. Ausztriában 100 véletlenszerűen kiválasztott, a társadalmat képviselő személyt választottak ki, akik szakértők tanácsával javaslatokat dolgoztak ki arra vonatkozóan, hogyan érheti el Ausztria éghajlati céljait. Sajnos ennek a tanácsnak nincs hatásköre javaslatait érvényesíteni. Az ilyen, gazdasági és politikai döntésekben egyaránt tanácsot adó polgári tanácsok a társadalom minden szintjén létezhetnének, önkormányzati, állami, szövetségi és európai szinten is. És ajánlásaikat ezután demokratikusan meg kellene szavazni. A vállalatoknak a részvényesi érték helyett a közjó mellett kell elköteleződniük. Ha pedig a magánszektorbeli cégek ezt nem tudják megtenni, feladataikat szövetkezeti, önkormányzati vagy állami cégeknek kell átvenniük. Csak egy ilyen üzletvitel nem ütközik a bolygó vagy a szomszéd határaiba. Csak egy ilyen gazdasági rendszer teremtheti meg a tartós béke feltételeit.

1 https://energiewinde.orsted.de/klimawandel-umwelt/energiewende-friedensprojekt

2 https://eur-lex.europa.eu/legal-content/EN/TXT/PDF/?uri=CELEX:52020DC0474&from=EN

3 https://single-market-economy.ec.europa.eu/news/eu-and-ukraine-kick-start-strategic-partnership-raw-materials-2021-07-13_en

4 Lazard, Olivia (2022): Oroszország kevésbé ismert szándékai Ukrajnában. Elérhető online a címen https://carnegieeurope.eu/strategiceurope/87319

5 https://www.aspistrategist.org.au/the-global-race-to-secure-critical-minerals-heats-up/

6 https://www.dw.com/de/zunehmender-lithium-abbau-verst%C3%A4rkt-wassermangel-in-chiles-atacama-w%C3%BCste/a-52039450

7 https://amerika21.de/2020/01/236832/bolivien-deutschland-lithium-aci-systems

8 https://www.democracynow.org/2019/11/18/bolivia_cochabamba_massacre_anti_indigenous_violence

9 https://pbs.twimg.com/media/EksIy3aW0AEIsK-?format=jpg&name=small

10 https://declassifieduk.org/revealed-the-uk-supported-the-coup-in-bolivia-to-gain-access-to-its-white-gold/

11 https://dailycollegian.com/2020/09/bolivias-new-government-and-the-lithium-coup/
https://www.trtworld.com/magazine/was-bolivia-s-coup-over-lithium-32033
https://www.theguardian.com/commentisfree/2019/nov/13/morales-bolivia-military-coup
12 https://www.fuelfreedom.org/cars-in-2050/

13 https://data.oecd.org/gdp/real-gdp-long-term-forecast.htm

14 Pulido-Sánchez, Daniel; Capellán-Pérez, Iñigo; Castro, Carlos de; Frechoso, Fernando (2022): A közlekedési villamosítás anyag- és energiaigénye. In: Energy Environment. tudomány 15(12), 4872-4910. DOI: 10.1039/D2EE00802E

15 Tooze, Adam (2006): Economics of Destruction, München