Ha több mint 20-onkológiai éve van, akkor sok mindent lát, ami rossz a rendszerben. A kórházak panaszkodnak a túlzsúfolt onkológiai járóbeteg-klinikákra, a rákos betegek pedig súlyos kórházi utazásokra panaszkodnak és hosszú várakozási időket, vagy a nap folyamán a mentőket. Amire szükségünk van egy teljes újragondolásra. A gyógyszernek türelmesebbnek kell lennie, és egyre inkább át kell mozdulnia a betegre. A - sajnos túl kicsi, meglévő mozgó palliatív csapatokra építve - bátoran el kell indítania egy kísérleti projektet, amelyben az orvosok rákos betegekbe jönnek (és a vérmintát, amely a következő kemo beadásához szükséges) és bizonyos körülmények között a terápiákra is. Lehet otthont adni. Így az (érthetően) egyre inkább frusztrált fiatal orvosok motiváló és kielégítő feladatot adhatnak, és a rákos betegeket sok szükségtelen várakozásra és tartózkodási időre menthetik, és így értékes életidőt adhatnak, amit jobban tudnak költeni.
Doris Kiefhaber, osztrák ráksegély