Én, a panda

Sebastian Bonelli 1AHBTH 13.10.2020

                                                                       "Jobb jövő"

                                                                    Tárgy: Állatvédelem

                                                       "Én, a panda"

Felébredek, a karjaimat nézem, és a bundám színeiből látom, hogy panda vagyok. Lassan, fáradt szemekkel felkelek, és nézem a körülöttem lévő környéket. Ennek láttán elzsibbadok a döbbenettől. Mert csak korhadt és megtisztított fákat látok köröskörül. Szeretett eukaliptusz fáim szaga eltűnt a föld felszínéről. Már nem hallom a madarak csodálatos énekét és a víz folyását. A rovarok és az összes többi állat által hallott összes zaj már nem hallható messziről. Majdnem sírni kezdek, mert csak arra gondolok, hogy ki felelős mindezért, és ki képes oly szörnyűséget csinálni.

Teljesen váratlanul a semmiből halk zajt hallok. Ez a gyomrom morgása, mert éhes vagyok. Még mindig sírva lassan megyek ételt keresni, mert tudom, hogy a nap nagy részében ennem kell, hogy jóllakjak. Egy ideje megyek, és még mindig nem találtam egyetlen eukaliptuszfát sem. De hirtelen halk ordítást hallok. Kétségbeesetten próbálom felismerni, honnan jön az üvöltés, és ott látom, ez egy kis panda egy nagy korhadt fa alatt. Odarohanok hozzá, és elmondom neki, hogy segíteni akarok neki, és hogy megnyugodjon. Amíg megnyugszik, sikerül az oldalára gurítanom a nagy korhadt fát. A kis panda megköszöni, de sajnos azt is elmondja, hogy elvesztette családját. Nem tudta, hogyan, mert az anyja azt mondta neki, hogy bújjon el egy bokor mögé. Aztán nagyon erős, természetellenes zajt hallott, és látta, hogy a fa lezuhan rajta. Sajnos többre nem emlékszik. Úgy döntök, megkérdezem a kis pandát, akar-e velem jönni. A kis panda örömkönnyekkel válaszolt igenlően kérdésemre.

Szóval ételt keresek a kis pandával. De hirtelen zajt hallunk, amely egyre erősebb. Amikor a zaj eláll, egy furcsa bádogdoboz áll előttünk. Négy alak két lábon kimászik ebből a dobozból. Észreveszed, hogy én és a kis panda nagyon éhezünk és gyengék vagyunk. Teljesen váratlanul és gyors mozdulatokkal fogjon meg engem és őt

kis panda a földön álló alakok közül három. Miközben megpróbáljuk kiszabadítani magunkat, a negyedik ábra egy éles fém tűt vesz elő egy bőröndből. Aztán a negyedik alak megközelíti a kis pandát, és a tűt a bőrébe szúrja. A kis panda lassan megnyugszik, lehunyja a szemét, és nem nyitja ki újra. Amikor rájövök, hogy a kis panda már nem él, felém jön a negyedik alak, és mielőtt a tűt a bőrömbe szúrja, döbbenten ébredek. Csak rémálom volt ez az egész.

Rájövök, hogy most már újra magam vagyok, a fiú, aki 2087-ben él. Tehát felkelek az ágyamról és elmegyek az ebédlőbe reggelizni. Aztán meglátom apámat és elmondom neki a rémálmot. Aztán apám azt mondja, hogy ez valóban szörnyű álom volt, és szomorúan hangsúlyozza, hogy valóban kár, hogy a pandák kihaltak. Azt válaszolom, hogy kár, hogy az emberiség nem ismeri fel időben, hogy a természettel és az állatokkal tisztelettel kell bánni és védeni őket.

                                                                                                                              587 szavak