Karin Bornett
Szlogenek a legdallamosabb dialektusban, elégedett tehenek képek, amik dús füvet majszolnak az idilli alpesi réteken – ha ételről van szó, a reklámszakemberek előszeretettel mesélik el nekünk a vidéki vidéki élet történetét, romantikusan színpadra állítva. Az élelmiszer-kiskereskedők és -gyártók túlságosan is szívesen összpontosítanak termékeik regionális származására. A fogyasztók megragadják.
"Számos tanulmány azt mutatja, hogy nagymértékben megnőtt az érdeklődés a regionális élelmiszerek iránt, és olyan regionális trendről beszélnek, amely állítólag időközben felzárkózott a biotrendhez" - írja Melissa Sarah Ragger 2018-ban a regionális élelmiszerek vásárlásának indítékairól szóló diplomamunkájában. élelmiszerek. A Mert's Biomarkt egy meg nem határozott, 2019-es felmérést idéz, amely állítólag azt mutatta, hogy „a megkérdezett fogyasztók számára Bio és a fenntarthatóság kisebb szerepet játszik, mint az élelmiszer osztrák eredete és regionális jellege.”
A regionális származás túlértékelt
Nem csoda: a régió élelmiszerei a kiváló minőségű és méltányos termelési feltételeket élvezik az emberek és az állatok számára. Ráadásul nem kell őket a fél földkerekségen keresztül szállítani. A regionális termékeket is ennek megfelelően értékesítik és érzékelik. De: tényleg olyan jó a régió étele? 2007-ben az Agrarmarkt Austria (AMA) kiszámította az egyes élelmiszerek CO2-szennyezését. A chilei szőlő volt a legnagyobb klímabűnös, 7,5 kg CO2-val minden gyümölcs kilóján. A Dél-Afrikából származó alma 263 grammot nyomott, szemben a stájer alma 22 grammjával.
A tanulmányból származó másik számítás azonban azt is mutatja, hogy összességében csak kis mennyiségű CO2 takarítható meg, ha regionális élelmiszerekhez nyúlunk. Az AMA szerint, ha minden osztrák élelmiszerének felét regionális termékekre cserélné, 580.000 2 tonna szén-dioxidot takarítana meg. Ez mindössze 0,07 tonna fejenként évente – tizenegy tonnás átlagos kibocsátás mellett, ami a teljes éves termelésnek csak csekély 0,6 százaléka.
A helyi nem bio
Fontos tényező, amelyet nem gyakran kommunikálnak: a regionális nem bio. Míg a „bio” hivatalosan szabályozott, és az ökológiai termékekre vonatkozó követelmények pontosan meghatározottak, a „regionális” kifejezés sem védett, sem meghatározott vagy szabványosított. Így gyakran a szomszéd falu gazdáitól nyúlunk a fenntarthatónak vélt termékekhez. De hogy ez a gazda hagyományos mezőgazdaságot használ – talán még olyan környezetkárosítókkal is, amelyek még engedélyezettek Ausztriában permet – működik gyakran nem világos számunkra.
A paradicsom példája mutatja a különbséget: a hagyományos termesztésben ásványi műtrágyákat használnak. Önmagában ezeknek a műtrágyáknak az előállítása annyi energiát emészt fel, hogy a szakértők szerint a szicíliai bioparadicsomnak néha jobb a CO2 egyensúlya, mint a hagyományos mezőgazdaságból származó, kis furgonokban szállított paradicsomnak. Főleg, ha Közép-Európában fűtött üvegházakban termesztjük, a CO2-felhasználás általában többszörösére nő. Fogyasztóként azonban egyénileg is mérlegelnie kell a dolgokat. Ha 30 kilométernél többet vezet saját fosszilis tüzelőanyaggal működő autójával, hogy bevásároljon a tanyasi boltba, akkor általában jó éghajlati egyensúlyt dob a vízbe.
Környezetvédelem helyett gazdaságfejlesztés
Mindezen szempontok ellenére a hatóságok támogatják az élelmiszerek regionális beszerzését. Ausztriában például a „GenussRegion Österreich” marketing kezdeményezést néhány évvel ezelőtt kezdeményezte az Életminisztérium az AMA-val együttműködésben. Ahhoz, hogy egy termék viselje az „Osztrák Kényeztetés Régió” címkét, az alapanyagnak az adott régióból kell származnia, és a régióban magas színvonalon kell feldolgozni. Az, hogy a termék hagyományos vagy biogazdálkodásból származik, soha nem volt kritérium. Legalább lehetne Greenpeace de 2018-ban felminősítette az „osztrák kényeztetési régió” minőségi védjegyet „feltételesen megbízhatóról” „megbízhatóra”. Akkor bejelentették, hogy a címke viselőinek 2020-ig teljesen tartózkodniuk kell a génmanipulált takarmányok használatától, és csak regionális takarmányt használhatnak.
Európai szinten fontos az „oltalom alatt álló földrajzi jelzéssel” és „oltalom alatt álló eredetmegjelöléssel” ellátott termékek tanúsítása. Előtérben azonban a különlegességek védelme a termék minősége és a névadó származási hely vagy származási régió közötti kapcsolat révén. Egyes kritikusok úgy vélik, hogy a rövid távolságokra történő élelmiszerellátás gondolata nem is másodlagos jelentőségű.
Az éghajlat nem ismer határokat
Az otthon iránti szeretet ellenére egy dolog világos: a klímaváltozás nem ismer határokat. Végül, de nem utolsósorban azt is szem előtt kell tartani, hogy az import bioélelmiszerek fogyasztása legalább a helyi biogazdálkodást erősíti – lehetőleg a Fairtrade pecséttel kombinálva. Míg Ausztriában legalább bizonyos ösztönzőket létrehoznak vagy támogatást kínálnak a biogazdaságoknak, addig az elkötelezett biovállalkozóknak* úttörő munkát kell végezniük, különösen a feltörekvő országokban.
Ezért ha kétségtelenül a régióból származó terméket választunk, az kontraproduktív lehet. A denn's Biomarkt marketing osztálya az uralkodó irányzatnak megfelelően így fogalmaz: „Összefoglalva elmondható, hogy önmagában a regionalitás, az organikussal ellentétben, nem fenntarthatósági koncepció. A regionális élelmiszertermelés azonban az ökológiai mezőgazdasággal együtt erős párosként pozícionálhatja magát. Élelmiszer vásárláskor tehát a következők használhatók döntési segítségként: bio, szezonális, regionális – lehetőleg ebben a sorrendben.”
REGIONÁLIS SZÁMOKBAN
A megkérdezettek több mint 70 százaléka havonta többször vásárol regionális élelmiszert. Majdnem fele úgy nyilatkozott, hogy a heti bevásárláshoz regionális élelmiszereket is használ. Ausztria itt az élen 60 százalék körüli eredménnyel. Németország körülbelül 47 százalékkal, Svájc pedig körülbelül 41 százalékkal követi. A régiós élelmiszerek fogyasztását a megkérdezettek 34 százaléka a környezetvédelem iránti elkötelezettséggel hozza összefüggésbe, amely a rövidebb szállítási útvonalakat is magában foglalja. 47 százalékuk arra számít, hogy regionális terméket 100 kilométernél nem távolabbi gazdaságokban állítottak elő. 200 kilométeres távolságban a megkérdezettek egyetértése jóval alacsonyabb, 16 százalék. A fogyasztók mindössze 15 százaléka tulajdonít jelentőséget annak, hogy a termékek biogazdálkodásból származnak-e.
(Forrás: Studies by AT KEARNEY 2013, 2014; idézi: Melissa Sarah Ragger: "Regional before organic?")
Fotó / Videó: Shutterstock.
